Az elhízás járványszerű terjedése nem lehet pusztán annak az eredménye, hogy napjainkban az emberek akaratereje gyengébb, mint a korábbi évszázadokban. Ennél sokkal többről van szó, aminek a megértése azért fontos, mert ez adja a kulcsot a megoldáshoz is, ellenben a túlsúly miatti megbélyegzés csak az önbecsülést rombolja, ami nem valószínű, hogy a sikeres fogyást segítené elő.
Az előző cikkemben kondícionált túlevésről írtam, és annak idegrendszeri alapjáról – a jutalmazó rendszeren keresztül -, most azt járnám körbe, hogy maga az elfogyasztott étel hogyan befolyásolja az táplálkozási szokásainkat.
Az élelmiszeripar termékeiben a cukor és a zsír mennyisége egyre több! (statisztika) Ennek egyetlen oka van, a magas zsír és cukortartalmú ételek ízét a fogyasztók jobban szeretik, még azok is, akik egészségtudatosak és kerülnék a cukorfogyasztást. Az élelmiszeriparnak erre is vannak trükkjei! Ha nem az áll a csomagoláson, hogy 30% cukor, hanem van benne egy kevés cukor, alig 5%, na meg mellette egy adag méz, meg egy kis barna cukor és fruktóz tartalmú kukoricaszirup, vagy melasz, akkor már sokkal jobban hangzik! Végülis a méz egészséges, nem igaz? A szervezetünk számára azonban ez továbbra is cukor, amit ha olyan könnyen emészthető egyszerű szénhidrátokkal kombinálnak, mint a fehér liszt, akkor egy hiperízletes étel kerekedik belőle, ami azonban a vércukor szintet nagyon gyorsan megemeli. A vércukorszint hirtelen emelkedésére a mellékvese inzulint termel, hogy próbálja visszaállítani a „rendet” és eltüntesse a hirtelen megjelent cukordömpinget. A hirtelen vércukorszint emelkedést így rövid időn követi vércukorszint dinamikus csökkenése, amit csak egyetlen módon tud értelmezni a szervezetünk: éhesek leszünk!
Sajnos erre még egy lapáttal rátesz az a tény, hogy a könnyen emészthető élelmiszerek (melyekben nincs rost) esetében jellemzően alig van szükség rágásra. Mivel egy cukorbomba eperturmix, vagy egy csokimázzal bevont péksütemény szinte elolvad az ember szájában így nagyon gyorsan el lehet őket fogyasztani. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs igazán jóllakottság érzésünk mentálisan sem.
A jóllakottság hiánya pedig értelemszerűen további evésre ösztönöz, ami a korábban említett jutalmazóértekkel és az étel könnyű elérhetőségével kombinálva elég egyértelmű eredményre vezet.
Akinek még nem vettem el teljesen a kedvét a kedvenc csokis kekszétől, annak következő írásomat ajánlom figyelmébe, ahol is azt járom körbe, hogyan hatnak ezek az ételek az emésztőrendszerünkre és a bélflórára, illetve, hogy ez a hatás hogyan hízlal tovább!
Ha megértjük azokat a folyamatokat, amelyeket az élelmiszeripar termékei tesznek velünk, akkor ismét egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz. A cukorfogyasztás csökkentése egyértelmű cél, melyhez azonban a tudatosságra ismét szükségünk lesz, figyeljünk arra is, amit megpróbálnak eldugni a szemünk elől, vagy éppen egészséges termékként eladni (Miért is jutna eszünkbe megnézni a dobozon, hogy egyes egészségesnek hitt műzli valójában mennyi cukrot tartalmaz?).
Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus