A játszma egy kommunikációs játék, aminek azonban a fele sem tréfa! Ha Ön már elmúlt 10 éves, akkor biztos lehet benne, hogy már számtalan játszmában vett részt, akarva-akaratlan.  A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de egyes játszmáinkkal embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel. Ha kíváncsi rá, melyek a leggyakoribb játszmák, esetleg bővítené repertoárját, vagy megszabadulna néhánytól, íme, egy kis ízelítő.

Miért játszmázunk?

A játszmák egy része egyszerű időtöltés, többségében azonban mélyebb mozgatórugók is fellelhetőek. Eric Berne pszichiáter szerint a játszmák az intimitást – a bizalmat és az önbizalmat, valamint az őszinte érzelem kifejezést – pótolják.

Mindenki vett már részt játszmában, de nagy egyéni különbségek vannak a játszmázás intenzitásának, gyakoriságának tekintetében.  A „lelkes” játszmázóknak megvannak a kedvenc játszmái és a kedvelt szerepei, melyhez ráadásul olyan partnereket választanak, akik lelkesen vállalják a kiegészítő szerepeket.  Mielőtt azt gondolná, hogy Ön egyszerűen peches, hogy a környezetében élők folyton belekényszerítik Önt a játszmáikba, jobb, ha tisztában van vele: a játszma is egy olyan „játék”, amihez legalább két ember kell!

• „Mi a baj?”

A „mi a baj” kezdő lépése az egyik fél látható, sőt látványos rosszkedve és szótlansága. Általában nem kell hozzá sok idő és elhangzik a „mi a baj?” kérdés. A játékosok mentalitásától és játékos kedvétől függ, hogy a „semmi”-től mennyi idő alatt jutnak el a „ha szeretnél/ismernél/figyelnél, akkor tudnád!” kulcsmondatig, ami megsemmisítő csapást jelent a helyzet előtt továbbra is értetlenül álló félre. Bűntudat, párkapcsolati feszültség, csalódottság – mindkét oldalon, ráadásul nem kevés feleslegesen eltöltött idő! Kellő önbizalom és a partnerbe vetett bizalom birtokában miért nem lehet már az elején megmondani, hogy mi a baj? 

• „Miért van rossz kedved?”

Ha belefeledkezik a gondolataiba és egyszer csak elhangzik a „miért van rossz kedved” kérdés, akkor talán észre sem veszi, hogy játszmára hívják éppen. Kissé erősebb kezdése lehet ugyanennek a játszmának a „miért vagy már megint feszült/ideges?”, vagy a „miért haragszol rám?”. A kezdeményező fél természetesen nem nyugszik bele a „nincs rossz kedvem” típusú válaszokban és addig feszíti a húrt, amíg a partner valóban rosszkedvű és feszült lesz. A győzelem borítékolva van, már ha az volt a cél, hogy a játszmázó bebizonyítsa, ő mindent megtesz a kapcsolatért, de párja mindig ideges… ráadásul semmit sem lehet vele megbeszélni!

• „Hol van a …?”

A „hol van a papucsom?” kérdésre elég egyszerűen lehet válaszolni, de aki játszmázni szeretne, nem fog megállni a „nem tudom” válasznál. A „hol van a ..?” kérdés kiváló alkalom feszültség levezetésre és az összes korábbi – ki nem mondott – sérelem megtorlására. Akit egy ilyen ártatlan kérdés után nyakon öntenek egy vödör „erre sem vagy képes” típusú mondattal, az joggal feltételezheti, hogy a vita nem a papucsról szól. Persze összeszokott, technikás játszmázók esetén már a kérdés maga is lehet felhívás keringőre…

• „Volna kedved?”

A „volna kedved?” kérdés valójában egy nyelvtani hiba! A kérdés ugyanis kijelentés, az egyes szám második személy, pedig valójában „én” vagyok: Nekem volna kedvem! Aki a feltett kérdésre válaszol, azaz megmondja, hogy lenne-e kedve, vagy sem, az már benne is van nyakig a pácban, ugyanis párja a saját igényeiről beszélt – természetesen nem nyíltan és őszintén. Az elutasítás – ennek megfelelően – nem a kérdésre adott választ jelenti (nem lenne kedvem), hanem a játszmát kezdeményező partner igényeinek semmibevételét. A „volna kedved” játszma megkoronázása, ha a „mi a baj?” játszmára váltanak át a felek, amelynek a kimenetelét már ismerjük.

• „Melyiket válasszam?”

Egy egyszerűségében nagyszerű játszma a „melyiket válasszam”. A játszma egy ártatlan kérdéssel indul, amire szinte mindenki ráharap. Profi játszmázók persze még azt is ügyesen becsábítják, aki kezdetben ellenállt a kísértének, hogy konkrét választ adjon.  Innentől már nyert ügye van a játékosnak. Ha szelíden játszik, akkor egyszerűen csak a másik alternatívát választja kissé szégyenkezve, de ha erősebb hatást szeretne elérni, akkor meg is magyarázza, hogy miért volt tökéletesen rossz a tanács. Igazán pusztító erejűvé azonban akkor válik ez az egyszerű kis játszma, ha felháborodottan kéri ki még a lehetőségét is, hogy ő a tanácsolt utat kövesse és ezzel a fordulattal már szabad utat is adhat indulatainak, amit a gyanútlan félre zúdíthat.

• „Ha te nem volnál!”

A „Ha te nem volnál ilyen…!” egy keményebb játszma. Gyakorlatilag bármilyen helyzetből indítható, csak a megfelelő lelki állapot kell hozzá. Nem kell hozzá más, mint illúziók a boldog életről és egy bűnbak, aki miatt ez nem teljesülhet. Természetesen könnyebb a párunkat hibáztatni mindazért, amit nem sikerült elérnünk és megvalósítanunk az életünkben.  A valóság azonban az, hogy a legtöbb „ha te nem volnál” játékos nagyon is ragaszkodik ahhoz a párkapcsolathoz, ami szerinte boldogtalanná teszi őt, hiszen ellenkező esetben szembe kellene néznie azzal a ténnyel, hogy „ha te nem volnál..”, én akkor sem lennék boldogabb, sikeresebb…sőt!

A játszmák tárháza igencsak széles, de ami közös bennük, az az őszinteség és a bizalom hiánya, valamint Ön, aki részese ezeknek a – gyakran ismétlődő – játszmáknak.  A játszmák ellen a legjobb védekezés a tudatosság, annak felismerése, hogy valójában mást mondunk, mint amiről beszélni szeretnénk. Sárkány ellen sárkányfű, játszma ellen őszinteség és humor a legjobb „fegyver”. Ha azonban azt érezzük, hogy ismétlődően ugyanazokban a helyzetekben – játszmákban – találjuk magunkat, akkor ne érjük be a „miért mindig velem történik mindez” önsajnálatával, hanem keressük az okokat, amelyben a pszichoterápia, vagy pszichológiai tanácsadás is sokat segíthet.

Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus