Az előző írásomban a kondícionált túlevéshez vezető inger-késztetés-jutalom-szokás láncolatról írtam. Ígéretemhez híven most arról is beszéljünk, hogyan lehet megszakítani ezt a láncot.
Továbbra is maradnék a hisztiző gyermek példájánál, hogy érthetőbbé tegyem a folyamatot (hisz ez utóbbi talán sokak számára nagyon ismerős).
Ahogy a hiszti esetében is, a túlevés (avagy nem a valós éhség motiválta evés) esetében is minél korábban avatkozunk be, annál nagyobb a siker esélye! Kezdjük az elején:
- tudatosság
Ha el szeretném kerülni, hogy a gyermekem újabb játék/édesség/bármi más birtoklására vágyjon és ezt hisztivel érje el, akkor a legjobb prevenció, ha a játék/édesség osztály elkerülésével vásárolok. Ennél még jobb megoldás, ha magammal sem viszem a gyermeket az üzletbe, megelőzvén, hogy találkozzon az ingerrel – azaz a kívánatos tárggyal! Hasonló a helyzet az ételekkel is. Ha nem szeretnék fánkot enni, akkor a fánküzlet közelébe sem megyek (mert már az utcán érezni fogom az illatot, és akkor az inger már meg is jelent), vagy nem veszem meg a csokis kekszet az üzletben, így nem kell eldugnom a kamra mélyére. Aki tudatosan felismeri a „veszélyzónákat”, az lehetőséget kap arra, hogy tudatosan el is kerülje őket! A tudatosság más vonatkozása is döntő jelentőségű, de erről majd egy másik írásomban olvashatnak.
- alternatív viselkedés
Sokan megtapasztalhatták, hogy a hiszti leállításának hatékony módszere a gyermek figyelmének elterelése. Ugyanez igaz a csábító ingerekkel való találkozást követő pillanatokra is. Ahelyett, hogy morfondírozni kezdenénk a „megegyem-ne egyem meg- de milyen finom lenne” témakörön, amelynek végén nagy valószínűséggel a „meg hát” válasznál kötnénk ki (..és ha már egyet ettem, akkor úgy is mindegy, jöhet a második), jó megoldás lehet a helyzetből való kilépés, a figyelem elterelése. Bármilyen aktivitás, ami fizikailag, vagy gondolatban eltávolít a vonzó ingertől, megakadályozza még a rágondolást is, hatékony lehet!
- gondolatcsere
Talán ismerik a viccet Etelkáról, de ha nem, akkor elmesélem! Hosszú sor áll a pénztárnál és egy óvodás forma kislány a földön fekve hisztizik. Potyognak a könnyei, a földet püföli. Édesanyja nyugodtan áll a bevásárló kocsival és néha annyit mond teljesen nyugodt hangon. „Jól van Etelka, semmi baj!, „Ne aggódj, Etelka, mindjárt fizetünk és mehetünk haza!”, „Nyugodj meg Etelka, nyugodj meg!”. Végül sorra kerül anyuka és kislánya, fizetnek, majd indulnának haza, mikor egy idős hölgy utánuk szól. „Asszonyom, fogadja elismerésem! Hihetetlenül higgadtan kezelte a kislánya, Etelka hisztijét!” Mire az anyuka ránéz és csak ennyit mond: „De asszonyom, Etelka én vagyok!”
A gondolatcsere is hasonlóan működik. Készítünk magunknak olyan megnyugtató mondatokat, forgatókönyveket, amelyek segítenek megváltoztatni az inger-késztetés reakciót. Néha elég annyit mondani: „nem vagyok éhes, mégis enni akarok”, ami így új kontextusba helyezi a szituációt. Természetesen mindenkinek egyéni megoldások és gondolatok segítenek, amelyeket a legjobb akkor kigondolni, amikor az inger még nem jelent meg a közelünkben.
- támogatás
Ha a hisztis kisgyermek anyukája megoszthatja a nehézségeit valakivel, aki megértést és támogatást nyújt, megdicséri a sikerért, vagy éppen segít neki együtt gondolkodni újabb megoldási ötleteken, akkor egyre profibb „hisztikezelő” válhat belőle. Hasonló a helyzet az evéssel is. Egy támogató társ/barát/szakember segít megőrizni a motivációt, dicsér és mellettünk van a mélypontoknál is.
Az inger-késztetés-jutalom-szokás láncolat megtörése nem könnyű feladat, de lehetséges. Fontos azonban a viszonyulásunk is. Aki mindent-vagy semmit elven gondolkodik, az az első kudarcnál feladja, pedig kudarc garantáltan lesz. Maradjunk egyszerűen a hisztinél. Biztos nem fog sikerülni minden alkalommal profin kezelni gyermekünk hisztijét, de ne feledjük el, hogy minden egyes siker hozzájárul az inger-késztetés-jutalom-szokás láncolat megtöréséhez. Minden újabb siker újabb önbizalmat és motivációt ad arra, hogy még ha nem is vagyunk tökéletesek, de egyre jobbak bizonyosan!
Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus