Elfoglalt ovisok, agyonhajszolt iskolások, alvászavarral küzdő egyetemisták. Már nem csak felnőttek körében gyakori a túlterheltség, kapkodás és az állandósult időhiány, lassan egy gyermeknek is hosszasan kellene lapozgatnia nem létező határidőnaplójába, hogy egy szabad fél órát találjon.  A „neveljünk sikeres gyermeket” projekt azonban nem biztos hogy a legsikeresebb vállalkozás!

Menedzser szülő

Természetes, hogy minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, pontosabban azt, amit ő a legjobbnak tart. Egyre többször találkozom azzal a vélekedéssel, hogy a mai világban sikeresnek – ilyenkor jellemzően a jó anyagi státusra gondolnak – és keménynek kell lenni,és a gyermekeket is – már a korai évektől – erre kell felkészíteni, trenírozni. Az óvodai és iskolai oktatás nyújtotta ismeretanyaggal is elégedetlen a legtöbb szülő, így már a korai életszakaszban elkezdődik a különoktatás.(Talán a legjobb mindjárt a babaangollal kezdeni…). Részben természetesen jogos az oktatás kritikája, bár talán nem az ismeretanyag mennyiségével van, hanem tartalmával, módszerével és hiányosságaival van a gond. Az azonban bizonyos, hogy már az iskolai követelményeknek való megfelelés is komoly terhet jelent a gyermekek nagy részének. A menedzser szülő jót, sőt a legjobbat szeretné a gyermekének („Vigye többre, mint én!”, „Könnyebb élete legyen, mint nekem!”), mégis veszélyes pályára téved, ráadásul gyakran csak évekkel – olykor évtizedekkel később – derül ki, hogy talán a kevesebb, több lett volna!

Érzékeny periódusok

A gyermeki fejlődés az első néhány évben a legintenzívebb. Az agy plaszticitása, a tanulásra való fogékonyság ebben az életszakaszban hatalmas. A tanulás és fejlődés az élet első 5-6 évében nagyon sokrétű és összetett, jó esetben mégis természetes módon végbemegy. Ehhez „csupán” biztonságos közegre és kellő mennyiségű ingerre van szükség.  Olyan tudások és főleg készségek, képességek fejlődése történik meg ebben az időszakban – mint pl. beszéd, mozgás, figyelem – melyeket a későbbi életszakaszokban már sokkal nehezebb pótolni. Ez a fejlődés, bár automatikusnak tűnik, időt és energiát igényel a gyermeki agytól. Ez az energia a gyermekek többségének természetesen rendelkezésére is áll, pontosabban csak állna, ha hagynák! Ha egy gyermeket túl sok inger ér, akkor annak feldolgozására, „megemésztésére” nem lesz lehetősége, így automatikusan szelektálni fog. Nagy kérdés azonban, hogy mi jut be, mit tud rögzülni és a fejlődés mely területe lassul le, vagy akad el. Sok szülő tisztában van azzal, hogy a gyermeke rendkívül fogékony és könnyen tanul.  Pont ezért (is) sokan úgy érzik, hogy gyermekük későbbi sikerességét már ebben a korban meg kell alapozniuk (ebben idáig nem is tévednek, csak ennek módjában) és ilyenkor kezdődik az ovis angol oktatás, a zongoraóra és társai. A túlingerlés, a túl sok elfoglaltság egy kisgyermek életében azonban nem csak a készségfejlődését teheti aránytalanná, de az érzelmi fejlődésére is hatással van. A frusztráció jellemzően agressziót, vagy szorongást és regressziót vált ki. Sok esetben ráadásul már a játék sem az ami! A szülők fejlesztő játékokkal, sokfunkciós beszélő gépekkel és egyéb kütyükkel szerelik fel a gyermeket, mert hát az ugye hasznos, tanul belőle/tőle a gyermek (vagy legalább csendben van, amíg nyomkodja!). A gyermek egészséges fejlődése szempontjából azonban pont azok  játékok a szerencsések, melyek teret engednek a fantáziának, a felfedezésnek, amelyek egyszerűek, ezáltal sokfunkciósak is, melyek pont annyi ingert szolgáltatnak, amennyire a gyermeknek ott és akkor szüksége van. 

A kisgyermekkor rendkívül érzékeny periódus a fejlődés szinte minden területén, ezért kiemelten fontos. Nem érdemes olyan tudások megszerzésével fárasztani a gyermeket, melyek elsajátítására később is gond nélkül képes lesz, ellenben elengedhetetlenül fontos a fejlődés célzott és hatékony támogatása, ha az tartósan, vagy jelentősen elakad.

Lázadó kamasz helyett szorongó robot?

A korai évek mellett kiemelten fontos a kamaszkor időszaka. Ebben az életszakaszban elsősorban a személyiség és szociális készségek fejlődése hangsúlyos, vagy legalábbis annak kellene lennie. Sok szempontból érzékeny időszak ez, ahol az én még képlékeny és nyitott, ahol az önértékelés, az önbecsülés megerősödhet, de meg is sérülhet! A felnőttek, a szülők számára ez a fejlődés talán nem olyan egyértelmű és látványos, mint amikor a gyerek megtanult szépen köszönni, vagy kanállal enni, pedig legalább olyan fontos. Ehhez a fejlődéshez pedig – ahogy a kisgyermekkorihoz is – idő kell és szabad kapacitás. Sajnos a szülői menedzsment ebben az életszakaszban még dominánsabban megjelenik. Amikor a továbbtanulás, a pályaválasztás által a sikeresség, mint cél kézzelfoghatóvá válik, akkor a szülői nyomás és elvárások is egyre erősebben megjelennek. Nem szeretném kétségbe vonni a tanulás fontosságát, ugyanakkor az életben való beválás korántsem kizárólag ennek a függvénye. (Erről részletesen korábbi írásomban olvashat: 4 készség, ami fontosabb a gyermeked jövője szempontjából, mint a tanulmányi átlag).

A sikeres a boldog?

A szülők többsége boldog, vagy legalábbis kiegyensúlyozott, az életével elégedett felnőttet szeretne nevelni gyermekéből. Itt azonban érdemes elgondolkodni pár kérdésen:

• Valóban az az ember lesz boldog, aki a munkájában sikeres lesz, vagy éppen sok pénzt keres?
• Lehet-e sikeres a szakmájában az az ember, akinek az önértékelése sérült, önmagában bizonytalan?
• A tárgyi tudás elegendő az életben való boldoguláshoz, vagy egyéb olyan képességekre is legalább annyira szükség van, mint az emberi kapcsolatokban való jártasság, konfliktuskezelés, kommunikáció?
• A célok reális kitűzése, a kitartás képessége, vagy érzelmeinkkel való hatékony bánásmód iskolai tananyag, különórán elsajátítható tudás?

A menedzserszülők azt gondolják, hogy a gyermekük elkallódna, ha ők nem irányítanák a sorsukat, nem osztanák be minden szabad pillanatukat. Nem gondolom, hogy ez így lenne. Az a gyermek, aki élvezi szülei bizalmát, akit arra neveltek gyermekkorától, hogy vállaljon felelősséget a döntéseiért, aki szeretetteljes, támogató és elfogadó közegben nőhet fel, akinek szabad volt hibáznia és tanulnia a saját hibáiból az „menedzsment” nélkül fejlődhet igazán és válhat boldogságra képes, az életével elégedett emberré.

 Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus