Előző írásomban – Élet-szín-vonal – Maslow szükségletpiramisát segítségül hívva vettem számba mi kell a boldogsáshoz, mi kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a saját életünkben. A hiányalapú szükségleteink – fiziológiai szükségletek, biztonság, szeretet és valahová tartozás szükséglete, elismerés – kielégítése adják meg a keretét a jóllétünknek. Most jöhet a hab a tortán: a növekedésalapú szükségletek azok, amelyek színt visznek az életünkbe, amelyek értelmet és célt adnak.
A növekedésalapú szükségletek közül az első a kognitív szükséglet: Tudni, érteni, megismerni. Ahogyan a hiányalapú szükségleteink közül a biztonság iránti szükségletünk kielégítése válik egyre nehezebbé, a növekedésalapúak közül a kognitív szükségletek kielégítését éri a legerősebb támadás. Hogy mire gondolok? Értelmetlen, lélekölő munka, ahol a gondolkodás helyett az engedelmesség az érték. Manipulált információk, melyek a megértés helyett az érzelmekre (gyakran a félelemre) próbálnak hatást gyakorolni. Ahol a kritikus gondolkodás deviancia és az értelmes vitát erővel zárják le, ott a megértést a megélhetési behódolás, a szorongás csendje váltja fel. Így már visszaléptünk egy szinten, hisz a nem a tudás, a megismerés és a megértés motivál, hanem a biztonságigény és a fiziológiai szükségletek megteremtésének az elemi ösztöne.
A kognitív szükségletek terén az oktatásnak van (lenne) kiemelt szerepe és felelőssége. Ha egy gyermekben korán és mélyen gyökeret ver a megértés vágya és a megismerés kíváncsisága, az értéknek fogja tartani a tudást és a gondolkodást. Aki egyszer megérzi a „miért” kérdés ízét, azt már nehezebb lesz visszatoloncolni a „bólogatójánosok” világába. Akiben kialakul a vágy a megértésre, az kevésbé lesz kiszolgáltatottja az érzelmekre ható manipulációnak!
Szimmetria, rend, szépség
Maslow dobogós helyre teszi az esztétikai szükségletet, ami túlzásnak is tűnhet, ha csupán a szépségre gondolunk! Bár kutatások alátámasztják azt a – nem túl demokratikus – jelenséget, miszerint a szép emberek megítélése pozitívabb, kedvesebbnek, sőt okosabbnak és sikeresebbnek is tartjuk őket, az esztétikai igény sokkal többről szól, mint a szépséghez való vonzódásunkról. A rend, a rendezettség is kielégíti az esztétikai szükségletünket, sőt segít abban, hogy a saját belső rendezettségünket kialakítsuk, vagy visszaállítsuk. Egy érzelmileg megterhelő élethelyzet után gyakran fokozottan igényeljük a rendet. Kintről befelé haladunk ilyenkor: a külső rendezettség előfutára a belsőnek. Természetesen nem mindenki számára a szimmetria jelenti a rendet, van, aki a saját káoszában találja meg a harmóniát és számára az jelenti a szépséget, függetlenül a környezetében élők megítélésétől.
KÜLÖN ÉRTÉK, HA VALAKI NEM CSAK ÉLVEZI, DE MEG IS TEREMTI AZT AZ ESZTÉTIKAI MINŐSÉGET, AMIRE SZÜKSÉGE VAN. AZ ALKOTÁS MÁR AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS RÉSZE, AMENNYIBEN NEM CSAK AZ EREDMÉNY FONTOS, HANEM MAGA A FOLYAMAT, A KREATIVITÁS IS.
A megvalósítható önmegvalósítás
Az önmegvalósítás jelenti Maslow elméletében a szükségleteink legmagasabb, legkifinomultabb szintjét. Minél feljebb haladunk a szükségletpiramisban, annál több – és bonyolultabb – módja lehet annak, ahogy az adott szükségletet kielégíthetjük, és ez az önmegvalósításra kiváltképpen igaz. Ami azonban nélkülözhetetlen eleme az önmegvalósításnak az az „ön”, vagyis az én ismerete. Akinek az önismerete – beleértve a vágyait, céljait, képességeit és lehetőségeit – kialakulatlan, téves, vagy manipulált, annak az önmegvalósítása sem a valós szükségleteinek kielégítését fogja szolgálni. Egy egyszerű példával élve lehet az önmegvalósítás egy fontos eleme, hogy gyermekeink boldogságra képes emberekké váljanak, de tévutakra vezet, ha saját kielégítetlen szükségleteinket, be nem teljesült vágyainkat szeretnénk rajtuk keresztül elérni, megvalósítani.
Az önmegvalósítás komoly kihívás, akár még ijesztő is lehet. Mi van, ha nem találom meg azt, a célt és értelmet, ami igazán fontos és értékes? Mi van, ha megtalálom, de azt sem tudom, mit kezdjek vele?
Azt hiszem, az önmegvalósítást nem feltétlen kell amolyan „meg KELL találni az élet értelmét” típusú kihívásnak tekinteni, mert a végén egy életet is el lehet azzal tölteni, hogy keressük azt az értelmet, ami mellett nap, mint nap elsétálunk. Az önmegvalósítás ott van – ott lehet – minden pillanatban, minden gesztusunkban, gondolatunkban és érzésünkben. Végezetül újra – és megkerülhetetlenül – Maslow, aki így írja le az önmegvalósítás „receptjét”:
1. Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással!
2. Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodsz a biztos módszerekhez!
3. Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében!
4. Légy őszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást!
5. Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével!
6.Vállalj felelősséget!
7. Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd véghez!
Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus