Előfordult már, hogy ismeretlen, vagy akár jól ismert emberek – a párod, barátaid, vagy kollégáid – egészen váratlan érzelmi reakciókat adtak? Megtapasztaltad esetleg azt is, hogy olykor magad is meglepődtél egy rádtörő érzésen, vagy saját heves indulatkitöréseden? Átéltél olyan érzéseket, melyeket magadnak sem tudtál megmagyarázni – pedig próbáltál rá racionális okokat keresni? Vajon mi állhat ezeknek a látszólag érthetetlen, irracionális érzelmeknek a hátterében?
Mi is az érzelem?
Abban mindenki egyet ért, hogy az érzelmek rendkívül fontos szerepet játszanak az életünkben, de arról már megoszlanak a vélemények, mi is a pontos meghatározásuk. Ami biztos, hogy az érzelmek több szinten is megjelennek: az autonóm idegrendszer által meghatározott testi változások és magasabb szintű pszichológiai folyamatok formájában. Alapesetben egy környezeti inger váltja ki az érzelmi reakciót és az érzelem foka, valamint jellege egyaránt illik a helyzethez. Ha leejtenek mellettem egy poharat, akkor megijedek a váratlan hangtól, ha elveszítek egy számomra fontos dolgot, akkor elszomorodom, ha frusztráció ér, akkor dühössé válok. Egyszerűen hangzik, de az érzelmeink sokszor korántsem működnek ilyen racionálisan. Miért kap valaki sírógörcsöt, ha leesik egy pohár és miért gurul dühbe, ha elveszíti a könyvét? Mi lehet az oka, ha az érzelem foka és/vagy jellege látszólag köszönő viszonyban sincs a kiváltó helyzettel?
Gumireakciók
Tehát miért is válthat ki sírógörcsöt egy leeső pohár? Az ok vélhetően a múltban keresendő. Az inger – a leeső pohár látványa, az üvegszilánkok a padlón – egy múltbéli esemény emlékét idézheti fel, ezzel mint egy gumiszalag, visszarepít a múltba: egy veszekedés közben földhöz vágott csésze, vagy akár a gyermekkorban leejtett kedvenc bögre miatti fájdalom tér vissza vártalanul és elemi erővel. Ezek a negatív emlékek azonban gyakran nem tudatosulnak, sőt sokszor feldolgozatlan múltbéli sebekhez kapcsolódnak. Ebben az esetben előfordulhat, hogy maga az érzelmet átélő személy számára is rejtély, miért érinti ilyen mélyen egy jelentéktelen esemény. Minél több fájdalmas és a tudatosság köréből kizárt emlékkel rendelkezik valaki, annál gyakrabban jelenhetnek meg ezek a meglepő és kontrollálatlan érzelmi reakciók a mindennapjaiban. Ilyen esetben sokat ronthat a helyzeten, ha a valós okok feltárása helyett álmagyarázatokat, vagy éppen bűnbakot keres az érintett. A gumireakciók természetesen pozitív érzelmi reakciók is lehetnek. Egy illat, ami a gyermekkort idézi fel, egy arc, ami egy szeretett személyre emlékeztet. Azt is hihetnénk, hogy ezek a pozitív gumireakciók nem okoznak problémát, sőt váratlan boldogságot élhetünk meg általuk. Ez azonban nem feltétlen van így. Ha egy pozitív érzelmi reakciót –ami a múltból ered – a jelenben megélt ingernek tulajdonítunk (például hirtelen erős szeretetet, vagy vágyat érzünk egy ismeretlen ember iránt), akkor saját magunkat tévesztjük meg.
Pótérzelmek
Az érzelmi reakciók kialakulása a gyermekkorban történik. Ha azonban egy családban bizonyos érzelmek megélése nem volt kívánatos, akkor a gyermek ezt egy másik érzelemmel helyettesíti be. Még ma is gyakori, hogy ha egy kisfiú nem sírhat, ha fájdalom éri („katonadolog”), akkor a szomorúság esetleg düh formájában nyilvánul meg és rögzül. Lányoknál pont ellentétes a helyzet, egyes családokban az agresszió, a düh kifejezése nem kívánatos, ami így szomorúsággá konvertálódhat. Egyes szülők számára pedig kizárólag a vidám gyermek képe elfogadható, és rossz szemmel nézik, ha a gyermek bánatos. Az így nevelt gyermek felnőtt korában gyakran csinál tréfát minden nyomorúságából és fájdalmából, ami azonban nem jelenti azt, hogy valóban lazán és könnyedén venné ezeket az érzéseket. A helyettesítő érzésekkel nem csupán az a baj, hogy meglepőek, vagy éppen nehezen kezelhetőek a környezet számára. Maga az érintett sem tudja hitelesen megélni saját érzéseit, és azok kiváltó okát (pl. egy konfliktushelyzetet) sem tudja feltétlen a maga valóságában kezelni.
Már megint és újra..
Már megint és újra a fránya önismeret kérdéséhez jutottunk el. A felismerés, mint mindig az első lépés. Aki gyakran ad önmaga számára is érthetetlen,meglepő, vagy akár kontrollálatlan érzelmi reakciókat, annak érdemes a mélyebb önismeret, önmaga megértése felé indulni, akár szakember segítségével.
Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus
Felhasznált irodalom: George KohlrieserTúszok a tárgyalóasztalnál – Konfliktuskezelés mesterfokon
