Múlt héten a szuperérzékenységről írt bejegyzésem kapcsán sokan magukra ismertek, de – a hozzászólások alapján úgy tűnik – jó páran érzékenységük csak a negatív oldalát ismerték fel. Tagadhatatlan tény, hogy a szuperérzékenység korlátokat is jelent, és olykor megnehezíti a mindennapi működést, pont ezért érdemes tisztában lenni azzal is, milyen sok előnnyel jár ez az adottság.  A teljesség igénye nélkül megkerestem azokat a jellemzőket, amelyeket én – szuperérzékeny emberként – megélek, és amelyeket a hozzám fordulóknál is megtapasztaltam.

Önismereti törekvés

A szuperérzékeny emberek nem csupán a külső körülményeket élik meg intenzívebben, de a belső, lelki-érzelmi történésekre is sokkal fogékonyabbak. Ennek nyomán jellemzően sokkal intenzívebben jelentkezik az önismeret, önmagunk megértésének az igénye és vágya. Az önismeretnek rengeteg előnye van – nem csak a szuperérzékeny emberek esetében. A magas szintű önismeret segít valós céljaink felismerésében, a tudatosabb döntéshozatalban, erős motiváció kialakításában, vagy éppen a fejlődésre való törekvésben. A szuperérzékenység finom jelzőrendszerként működik olyankor is, amikor önmagunk ellenére élünk, azaz olyan dolgokat teszünk, amit a megfelelés, vagy az elvárások motiválnak. Ez azért is hasznos adottság, mert a szuperérzékeny emberek sokszor mások érdekeit tartják fontosabbnak és hajlamosak lehetnek áldozat szerepet is felvállalni.

Minőségi emberi kapcsolatok

A szuperérzékeny emberek jellemzően nem lesznek a társaság központjában az első pillanatban, talán nincs több ezer ismerősük a közösségi hálón, mégis fontos tagjai a közösségeknek. Kiszámíthatóságuk, megbízhatóságuk és megfontoltságuk stabilitást jelent, segítőkészségük és empátiájuk pedig melegséget, mélységet teremt. Ha első pillanatban nem is lesznek domináns szereplők, nem ritka, hogy idővel informális vezetőivé válnak kisközösségeknek. Ezek a jellemzők természetesen nem korlátozódnak a társasági kapcsolatokra, az intim kapcsolatokban – barátságban, szerelemben – is megjelennek. A szuperérzékeny emberek jellemzően hűséges és megbízható társak, akik hitelesen képesek figyelni a másik emberre és arra is motiváltak, hogy aktívan tegyenek mások jóllétéért. Jellemzően hosszútávú és mély emberi kapcsolatiak vannak, amelyekben sokat adnak és sokat is kapnak érzelmileg.

Szuperérzékeny szülő

A szuperérzékenység szülőként nem csak akkor hasznos, ha a gyermekünk is szuperérzékeny (bár ez azért sokszor előfordul). A másik ember – jelen esetben gyermek – testi és lelki állapotai iránti fogékonyság lehetővé teszi, hogy támogassuk gyermekünk önelfogadását, önismeretét hiteles visszajelzésekkel, figyelemmel és empátiával. Ha értjük, mi zajlik a gyermekünkben, ha elfogadással fordulunk felé, akkor ő maga is képes lesz megérteni és elfogadni önmagát. Szülőként azért nem árt a tudatosság és az önvizsgálat: ne gondoljuk, hogy a számunkra optimális környezet, vagy ingermennyiség lesz a legjobb a gyermekünknek is, ne korlátozzuk indokolatlanul saját aggodalmaink miatt, sőt bátorítsuk és segítsük abban, hogy kipróbálja, és a megtapasztalja önmaga és a világ működését.

Előnyök a munka világában

Azt hiszem a fenti leírtakat talán könnyebben elfogadják az érintettek, mint azt, hogy a munka terén is jelentős előnyei vannak, lehetnek a szuperérzékenységnek. Sokan úgy érzik, hogy a magabiztosabb fellépésű, „erős” embereknek könnyebb dolguk van és ez bizonyos helyzetekben biztosan így is van. Mégis azt gondolom, hogy az érzékenység a munka világában is igen jól hasznosítható. Nekem természetesen egyszerűbb helyzetem van, hisz pszichológusként a saját érzékenységemet feltétlen előnyként élem meg, azonban más szakmákban is hasznos lehet ez az adottság. Miért is képes magas szinten teljesíteni egy szuperérzékeny ember a munkában? Meglát olyan részleteket, érzékel olyan finomságokat, amelyeket talán mások nem, képes elmélyülten dolgozni, megbízható és megfontolt a döntések terén. Természetesen bizonyos munkahelyek és munkaterületek segítenek abban, hogy az érzékenység előnyös oldala érvényesüljön, míg bizonyos körülmények (túlterheltség, túl sok feladat egy időben, sok ember folyamatosan egy térben, intenzív zajhatások) természetesen nagy megterhelést jelentenek egyéni szinten és a munkavégzés hatékonyságát is erősebben rontják, mint a kevésbé érzékeny emberek esetében. A szuperérzékeny emberek sok esetben határozottan kreatív módon gondolkodnak és magas szintű alkotásra, innovatív megoldásokra képesek, de ezen vonásuk is a körülmények függvényében teljesedhet ki, vagy megy veszendőbe.

Jó ez így!

Ahhoz, hogy szuperérzékenységünk előnyös oldalait használjuk és élvezhessük talán a legfontosabb lépés az önelfogadás. Az a szuperérzékeny ember, aki képes pozitívan viszonyulni önmagához – elfogadva saját korlátait –  képes  aktívan tenni azért, hogy olyan környezetet teremtsen a maga számára, amelyben ezek a pozitívumok dominánsan érvényesülhetnek.

Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus