Pszichológiai immunrendszerünk egyik alappillérét jelenti gondolkodásmódunk, az ahogyan a világot, külső környezetünket  észleljük felfogjuk és értelmezzük. A gondolkodás bizonyos jellegzetességei segítenek abban, hogy  megküzdjünk nehéz élethelyzetekkel. A gondolkodási hibák ezzel szemben még a semleges, veszélytelen, vagy akár pozitív körülményeket, eseményeket is stresszforrássá változtatják. Lássuk, miért igaz Henry Fordnak mondása, miszerint  „Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.

Pozitív gondolkodás

A pozitív gondolkodás  „a pozitív következmények, a kedvező változások elvárása és elővételezésére való hajlam”. Bár igen gyakran használt fogalom a pozitív gondolkodás, de általában egyfajta optimizmust, sikerorientáltságot értünk alatta.  A pozitív jelző valójában nem a gondolkodási folyamat jellemzője, hanem arra vonatkozik, hogy  inkább a jó dolgokra, a pozitív kimenetelre összpontosít valaki.  Az optimizmus szerepe vitathatatlan a lelki egészség megőrzésében. A pozitív gondolkodás helyett pedig a racionális gondolkodás megfogalmazás talán lenne szerencsésebb. A racionális gondolkodás nem feltétlen pozitív, hisz nem csak a pozitív eseményeket, vagy a várható pozitív kimeneteket veszi figyelembe.  A racionális gondolkodás lehetőség szerint torzításmentes, számol a  kockázatokkal és veszélyekkel is, de a lehetőségeket, erősségeket is értékeli, figyelembe veszi.  Aki képes helyesen értékelni – nem eltúlozni, vagy lebecsülni – eseményeket, helyzeteket, annak döntései és viselkedése egyaránt a pszichés egyensúly megőrzését segítik elő. Ezzel szemben a gondolkodási hibák (amiről korábbi írásomban részletesen olvashat), mint pl. az automatikus negatív gondolatok, a másokkal való összehasonlítás torzítása, vagy éppen a múlt megszépítése, idealizálása, fokozott stresszt és szorongást idéznek elő, megnehezítik a hétköznapi örömök megélését.

Kontrollérzés

A kontrollérzés „a személynek azon meggyőződését jelenti, hogy többnyire rajta múlik, mi fog történni azokban az élethelyzetekben, melyekben részt vesz.”  Természetesen mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek, amelyekben nincs döntési lehetősége – a racionális gondolkodás segíthet ezek felismerésében – ugyanakkor a reálisan értékelt és megélt kontroll a mentális egészség fontos része. Hogy miért annyira fontos a kontroll érzés, azt talán a könnyebb megérteni, ha  végiggondoljuk, hogy mi történik ennek hiányában! Aki úgy érzi, hogy életének alakulása – legyen az párkapcsolat, vagy munkavégzés – független attól, hogy ő maga mit tesz, az nem lesz képes hatékony megküzdésre, kitartó munkára, vagy sikeres konfliktuskezelésre.  A kontroll érzés ellentéte a tanult tehetetlenség. A  tanult tehetetlenség elméletet az amerikai Martin E. P. Seligman, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológusa alkotta meg és fejlesztette tovább az 1960-70-es években. Miközben a klasszikus kondicionálással kapcsolatban folytatott kutatást, véletlenül arra a felfedezésre jutott, hogy a kísérleti során azok a kutyák, melyek kiszámíthatatlanul elektromos sokkokat kaptak, nem tettek lépéseket a következő szituációkban – még akkor sem, ha azok valójában megoldhatóak lettek volna. A kísérletet megismételték emberekkel is (bár őket nem elektrosokkal, hanem egy kellemetlen zajjal „sokkolta”) és hasonló eredmények születtek. Seligman megalkotta a „tanult tehetetlenség” kifejezést, mely leírja azt az állapotot, amikor a várakozások szerint az események kimenetele kontrollálhatatlan. A tanult tehetetlenség alacsony önértékeléshez vezet, növeli a szorongás és a depresszió kialakulásának az esélyét.

Koherenciaérzés

A koherenciaérzés „az összefüggések megértésére, megérzésre való képesség. Annak érzése, hogy a külső környezet változásai előre jelezhetőek, és erőteljes hit abban, hogy a dolgok úgy alakulnak, ahogyan az ésszerűen elvárható. ” A koherenciaérzés három fő alkotóeleme a felfogóképesség (a környezeti történések pontos észlelése és elrendezése), a források kezelésének képessége, és az értelmesség (az élet értelmének érzése).  A koherencia érzés a mindennapokban is fontos szerepet játszik, bár amíg az élet a „rendes kerékvágásában” marad, addig fel sem tűnik, jellemzően nem gondolkodunk rajta, nem foglalkozunk vele. Természetesnek tartjuk, hogy a világ számunkra többé-kevésbé érthető módon zajlik. Kihívást jelenthet ugyanakkor, ha egy más kultúrában kell értelmeznünk a helyzeteket, megértenünk összefüggéseket. Az életszakaszváltások, vagy a traumatikus életesemények, betegségek, váratlan haláleset szintén megrendítheti azt az érzésünket, hogy az életünk ésszerűen, vagy valamelyest kiszámítható módon zajlik.  A koherencia érzés – mely a pszichológiai immunrendszer fontos eleme – stabilitásának visszaállítás ilyen esetekben hangsúlyosan fontos, olykor terápiás segítséget is igénylő feladat.

A folytatásban a pszichológiai immunrendszer további komponensei: öntisztelet, rugalmasság és növekedésérzés

Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus