A médiában és a közbeszédben is egyre gyakrabban tűnik fel a „Lépj ki a komfortzónádból!” felhívás. Sőt sokan már újévi fogadalomba foglalják, hogy kilépnek ebből a zónából, akármi legyen is az, mert ott várnak a felemelő új lehetőségek, a siker, meg a csillogás…vagy mi?

Mi a franc az a komfortzóna?

„Hivatalos” leírás szerint a komfortzóna az, ahol otthonosan mozgok, jól érzem magam, alacsony a szorongás és stressz szintem. Ha ez így van, – és nem vagyok saját magam ellensége -, akkor alig várom, hogy beléphessek és lehetőség szerint minél többet a határon belül tartózkodjak! A komfortzóna elmélet hívei nyilván máshogy értelmezik ezt a fogalmat, és egy egyszerű modell alapján egyszerű válaszokat szeretnének kínálni a valóságban sokrétű, színes és individuális kérdésekre.

Hol érzem jól magam?

A világgal és az önmagunkkal való kapcsolat dinamikus fejlődése és alakulása gyermekkorban zajlik. Egy pici gyermek mindenre kíváncsi, mindent meg akar tapasztalni az érzékszerveivel. Megszagolni, megkóstolni, megfogni! Ezzel indul a tanulás. Ebben a tanulási folyamatban a világ és a szülők visszajelzései alapján zajlik a fejlődés. Mit jelent ez? Ha valami rossz ízű, akkor azt a gyerek többet nem teszi a szájába, és ha anya dühös tekintetével találkozik, miután a lekvárral díszítette a falat, akkor többet nem tesz ilyet (vagy csak akkor, ha anya nem látja). A fejlődés során rengeteg élmény ér egy kicsi gyermeket, melynek során kialakulnak a preferenciái, mit szeret és mit nem. A kamasz és fiatal felnőtt kor szintén egy fontos fejlődési fázis, de itt már a világnak egy bonyolultabb szegmensével kell megismerkedni és kapcsolatot kialakítani. Jó esetben ezt a folyamatot a szocializáció csak a szükséges mértékben befolyásolja és a szülői, vagy iskolai környezet nem épít ki szorongásokat és értelmetlen korlátozásokat, tiltásokat. Ha egy gyermek gyakran hallja, hogy a világ veszélyes, akkor természetesen (túl) óvatossá válik, és nem tudja kiteljesíteni saját személyiségét, vágyait. Ha a fejlődés különösebb zavar és traumák nélkül zajlott, akkor azonban felnőttkorra kialakul egy alapvető önismeret, ami tartalmazza a képességeket, vágyakat és azt is, hol és hogyan érzi jól magát egy ember. Bár ez a folyamat a fent leírtnál lényegesen összetettebb, az talán egyértelmű, hogy nem a komfortzóna kialakulásáról beszélünk, hanem egy egészen más dimenzióról:  a személyiségfejlődésről!

Lépj ki a komfortzónádból és fejlődj?

A komfortzóna elméletet sokszor az önmotivált változásokkal és a fejlődéssel hozzák kapcsolatba. Aki szeretne lefogyni, vagy magasabb pozícióra vágyik, az lépjen ki a biztonságos zónából és a siker garantált. A szokások  megváltozás lehetséges, és természetesen nem fog bekövetkezni anélkül, hogy a viselkedésünkön, hozzáállásunkon változtatnánk, energiát és időt fektetnénk célunk megvalósításába. A sikeres változás azonban egy folyamat, méghozzá többtényezős, összetett folyamat. Ha megpróbáljuk leegyszerűsíteni egy hirtelen felindulásból elkövetett, átgondolatlan és megalapozatlan hőstettre, akkor ugyan kilépünk egy percre az úgynevezett komfortzónánkból és általában ugyanolyan sebesen vissza is menekülünk sebeinket nyalogatva, céljainkat pedig  a komfortzónán kívül felejtjük. Könnyen lehet, hogy elérhető és megvalósítható lett volna, amit szeretnénk, csak egy kicsit kevésbé meseszerű és gyors verzióban, hanem tudatos és talán lassú építkezéssel.

Gyűjts új élményeket!

A komfortzóna elmélet másik jellemző üzenete, hogy az új és érdekes élmények a zóna határán túl várnak. Azaz stressz és szorongás kell ahhoz, hogy érdekes legyen az életünk?  Mennyi új ingerre van szükségünk valójában? Személyiségtől függően nagyon különböző lehet az, hogy milyen mennyiségű és típusú ingerre van szükségünk. Jelenleg azonban inkább azzal találkozom, hogy az emberek jó része- már a gyermekek is  – folyamatosan túlingerelt állapotban van.  A túl sok inger, a túl sok tevékenység és feladat  állandósult időhiányhoz, a kapkodáshoz, türelmetlenséghez vezet.  Akinek az életére ez jellemző, annak új élményt valószínűleg ennek ellentéte jelentene, a lelassulás, a nyugalom, az ingerszegényebb környezet. Sőt, talán nem csupán új élményt, hanem a fejlődés lehetőségét is az adná meg, ha lenne időnk, ha arra figyelnénk, amit épp csinálunk,  ahelyett hogy újabb ingerforrásokat keresünk folytonosan.

Ne szorongj!

A komfortzóna elmélet legfontosabb üzenete – és vélhetően sikerének titka –, hogy  „ne szorongj!” , ne engedd, hogy a félelmeid irányítsák az életed! Ezzel az üzenettel természetesen könnyű egyetérteni. Sokan ismerik a félelem bénító hatását,  vagy szenvednek attól, hogy a szorongás rányomja bélyegét mindennapjaikra. Jó lenne ettől megszabadulni, jó lenne átlépni a félelmeinken, jó lenne szorongásmentesen élni! Annak azonban, akinek a szorongás valóban erős gátat jelent, a „lépj ki a komfortzónádból” üzenet, kb. annyit ér, mint amikor a dühös embernek azt mondják: „nyugi!”. A szorongások csökkentésén lehet dolgozni  (pl. pszichoterápia keretében) és valóban új dimenziókat, egy örömtelibb életet lehet megtapasztalni, ha sikerül. Aki azonban azt hallja, hogy csak akarnia kellene és átléphetne a határon, amelynek kövei félelemből vannak, ám ezt mégsem tudja ilyen egyszerűen megtenni (ha megtudná, akkor komfortzóna elmélet nélkül is megtette volna), az újabb görcsöket okoz saját magának, ahelyett, hogy azokat csökkentené.

Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus