Előző írásombanazokat az önmagunkra vontakozó gondolatokat gyűjtöttem össze, amelyek irracionálisak és súlyosan rontják az életminőséget. Most azokon a téves meggyőződéseken a sor, amelyek a párkapcsolatokra vonatkoznak, azokat minőségét és működőképességét ássák alá.
- A konfliktusok miatt rossz egy kapcsolat!
Talán meglepő, de a konfliktus szükséges és szerves része minden kapcsolatnak. Óhatatlan, hogy az együttélés során két ember elképzelései és céljai különbözzenek olykor. Ha ezeket meg és ki lehet beszélni, valamint mindkét fél motivált a megoldás keresésére, akkor a konfliktusok nem rombolják, hanem építhetik is a bizalmat a felekben. A ki nem mondott feszültség és a szőnyeg alá söpört konfliktusok hatása sokkal rombolóbb. Ezek a feszültségek bármikor robbanáshoz vezethetnek. Ha a „nem láttad a kulcsomat?” kérdés kiabálásig fajuló vitába torkollik, akkor feltételezhető, hogy nem a kulcs kérdés a kulcskérdés! Ilyen esetekben már gyakran el sem jutnak a felek addig, hogy a valós problémákról tudjanak érdemi beszélgetést, akár vitát folytatni, így maradnak az indulatok a megoldás lehetősége nélkül!
- Ha magától nem működik a kapcsolat, akkor jobb külön utakon folytatni!
Aki azt gondolja, hogy egy jó kapcsolat az idők végezetéig jó kapcsolat marad befektetett „munka” nélkül, az vélhetően téved. Egy tartós kapcsolatért napi szinten tenni kell, időt és energia befektetést igényel. Ráadásul nem csupán a kapcsolatra, hanem önmagunkra is érdemes figyelni. Sokan a kezdeti romantikus évek után – amikor a legjobbat hozták ki önmagukból – már nem fektetnek hangsúlyt a nőisségükre/férfiasságukra, marad helyette a melegítőalsó, a hajcsavarók, meg a „legalább otthon ne kelljen már jól kinéznem” fáradtsága.Ráadásul még a befektetett munka sem véd meg egy évtizedeken át tartó kapcsolatot a hullámvölgyektől, nehéz időszakoktól. Ahogy azonban a megoldott konfliktusok erősítik a bizalmat, úgy a közösen átvészelt nehéz periódusok erős köteléket jelentenek két ember között.
- Félszavakból is értjük egymást!
Félszavakból is értjük egymást, sőt mondani sem kell, úgy is tudja a másik, hogy mit érzek/mire vágyom/mire van szükségem. Az talán természetes, hogy egy tartós kapcsolatban a párok sokat tudnak egymásról, valóban ismerik egymást és olykor szinte kitalálják egymás gondolatait. Olykor igen, de garantáltan nem mindig. Vannak dolgok, amiket érdemes kimondani, érthetően (nem bonyolultan kódolva, vagy célozgatások formájában), mert hát senki sem gondolatolvasó, még akkor sem, ha jól ismer. Vannak mondatok, amiket pedig azért jó kimondani, mert a párunknak örömet okozunk vele. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy a párunk tudja, hogy szeretjük, megbecsüljük és értékeljük, jó ezt néha szavakba önteni!
- Ha szólni kell érte, akkor már nem ér semmit!
Kicsit hasonló kategória, mint a „félszavakból is (félre)értjük egymást”. Ez az a bizonyos helyzet, amikor nem csupán azt várjuk el, hogy a párunk tegyen meg valamit, hanem azt is elvárjuk, hogy magától vegye észre és tegye meg, amit mi elvárunk. „Ha már szólni kell érte, akkor nem semmit az egész!” E tekintetben nagy egyéni különbségek lehetnek. Valóban vannak,akik lesik párjuk minden kívánságát és kérés nélkül teljesítik (vigyázat: a gyerekekeinket ne szoktassuk hozzá ehhez!), de mások számára ez nem természetes működésmód. Ez nem jelenti a szeretet hiányát. Ha nyíltan kimondjuk, hogy mit szeretnénk, azzal megkönnyítjük a másiknak, hogy teljesítse azt.
- A gyermek megoldás minden problémára!
Egy gyermek születése valóban nagy boldogság egy pár számára, ugyanakkor próbára is teszi a kapcsolatot. Egy jól működő, harmonikus kapcsolat – ha nem is feltétlen zökkenőmentesen – de őszinteséggel és egymás iránti empátiával kibírja ezt terhelést, de ha egy bizonytalan alapokon nyugvó, megoldatlan feszültségekkel terhelt házaspár válik szülőpárrá, akkor a baba születésével járó frusztrációk, fáradtság fokozza a már meglévő feszültséget. Ráadásul egy párkapcsolat javítása/megmentése egy gyermek által felelőtlen és kockázatos döntés, amelynek következményei a gyermeket is erősen érintik. Garantáltan van hatékonyabb és felelősségteljesebb módja a kapcsolati problémák megoldásának!
Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus
